180 éve született Steindl Imre

„Ha emlékét keresik, tekintsenek körül a Kossuth Lajos-téren, lépjenek be az Országház épületébe és meg fogják tudni, ki volt Steindl Imre.” Ezekkel a szavakkal emlékezett Foerk Ernő, az országházi építési iroda tagja Steindl Imrére 1927-ben.

Steindl Imre (1893–1902) Forrás: MNM Történeti Fényképtár

Steindl Imre 1839. október 29-én született Pesten. A budai Műegyetemen, majd a bécsi képzőművészeti akadémián folytatott tanulmányokat, de emellett a kőművesmesterséget is elsajátította. 1869-ben mint helyettes tanár tevékenykedett a budai Műegyetemen, majd egy év múlva kinevezték a középkori építészet szerkezettani és műtörténeti tanszékére nyilvános rendes tanárnak.

1880 és 1882 között az állatorvosi egyetem Rottenbiller utcai pavilonjait, majd a régi műegyetem (ma az ELTE Bölcsészettudományi Karának főépülete) újjáépítését is rábízták. Ezek nyerstégla burkolatú, neoreneszánsz alkotások, terrakotta díszítésekkel. Steindl eklektikus művész volt, a magyar historizáló építészet egyik legkiválóbb, egyéni képviselője. Ő tervezte az aradi városházát, a pesti kereskedelmi és iparbank székházát, az első, egyemeletes debreceni Arany Bika szállót. Utolsó műve a Rózsák terén az erzsébetvárosi Plébániatemplom, amely 1895 és 1901 között valósult meg. Ez a neogótikus templom is Zsolnay-kerámia díszeket kapott.

Steindl Imre nemcsak mint építész volt jelentős, hanem korának egyik legnevesebb műemlék-restaurátora is volt; ő állította helyre a szegedi ferences templomot, az iglói és bártfai templomokat. 1870-ben megbízták a vajdahunyadi vár restaurálásával, melynek során a műemléket vadászkastéllyá kellett átalakítania Ferenc József számára. A kassai Szent Erzsébet-székesegyház Steindl által irányított rekonstrukciója kisebb hiányok pótlásának indult, és teljes újjáépítés lett belőle. 1877 és 1901 között új rendszerben boltoztatta át a templomot, a faragott kövek zömét kicseréltette, de a hiányzó déli torony megépítését nem sikerült elérnie. Budapesten a Belvárosi Plébániatemplom szentélyét állította helyre 1889–90-ben.


Steindl Imre munkásságának csúcsát az Országház jelentette, amely Budapest panorámájának meghatározó eleme, a világ kulturális örökségének része. Ez „az épületmű [...] nemcsak megalkotójának hatalmas művészi egyéniségét hirdeti, nem csupán egy népnek, egy nemzetnek alkotóképességéről tesz tanubizonyságot, hanem – már méretei és ragyogóan gazdag kiképeztetése által is – keletkezési korának emlékéül áll s a művelt emberiség e korabeli kulturerejének fokmérőéül marad a késő századokra.” Pilisi Ney Béla, 1904.

Az Országház látképe a Tömő tér irányából (Rauscher Lajos akvarellje, 1900) Forrás: Országgyűlés Hivatala

A neogótikus stílusú épület tizenkilenc év alatt készült el (1885 és 1904 között), minden részlete aprólékosan kidolgozott remekmű. Hossza 265 méter, legszélesebb része 123 méter, alapterülete 17 745 négyzetméter, kupolája pedig 96 méterre magasodik a járdaszinttől mérve. A négyszintes épületben 10 belső udvar, 29 kapu, 27 lépcsőház, 19 lift és több mint 200 iroda található. Az Országház a magyar törvényhozás otthona és egyben az Ország Háza is, tehát mindenkié – ezt jelképezik a társalgókban látható, foglalkozásokat megjelenítő szobrok is.

Steindl Imre művének végső befejezését és rendeltetésszerű használatbavételét már nem érhette meg: öt héttel a képviselőház első országházi ülése előtt elhunyt.

Az Országház története című kiállítás a XV-ös udvarban (Fotó: Bencze-Kovács György, Országgyűlési Múzeum)

Az Országház története címet viselő építészettörténeti kiállításnak az Országház XV-ös udvara ad otthont, amely a parlamenti sétára váltott jeggyel mindennap megtekinthető.

Feltöltve - 2019-10-29 08:00:00.
Kategória: HÍREK, ESEMÉNYEK