170 éve, 1849 októberében végezték ki az első népképviseleti országgyűlés vértanúit

A magyar nemzettudat egyik legmeghatározóbb eleme az aradi vértanúk története. A tizenhárom kivégzett mártír kiemelkedő szimbóluma lett a nemzet törhetetlen szabadságvágyának és áldozatvállalásának. Ugyanakkor szinte teljesen feledésbe merültek a megtorlás további áldozatai; politikusok, katonák és papok.

A mártír politikusok egy olyan markánsan körbehatárolható csoportot alkotnak, amelynek tagjai az első népképviseleti országgyűlésnek felelős magyar kormány miniszterelnöke, Batthyány Lajos gróf köré állíthatók. Ők az 1849. október 10-e és 24-e között kivégzett politikusok, akik valamennyien az országgyűlés tagjai is voltak:

• Csány László miniszter, keszthelyi képviselő;
• Perényi Zsigmond báró, a felsőház elnöke;
• Szacsvay Imre képviselőházi jegyző, nagyváradi képviselő;
• Jeszenák János báró kormánybiztos, felsőházi tag.

Egységes csoportba emeli őket országgyűlési tagságukon kívül az Újépületben zajló perük és kivégzésük azonos helyszíne is.

Az első népképviseleti országgyűlés mártírjai konferenciasorozat előadásai összegző kötetek formájában elérhetők az Országház Könyvkiadó kiadványai közt. www.orszaghazkonyvkiado.hu

Batthyány Lajos gróf (1807–1849) a sárvári választókerület képviselője
Batthyány Lajos gróf 1848 szimbolikus alakja, a magyar polgári átalakulás egyik meghatározó irányítója, s mint ilyen, kiemelt helyet foglal el az 1848–49. évi első népképviseleti országgyűlés mártírjainak sorában.
Kifejezetten a bécsi udvart támogató, nagybirtokos arisztokrata család tagjából vált a magyar polgári átalakulás alapjait lerakó első felelős magyar kormány fejévé. Az első felelős magyar kormány elnökeként igyekezett összehangolni az utolsó rendi országgyűlés reformok iránt elkötelezett csoportjainak munkáját, ugyanakkor mérsékelni, majd az alkotmányos átalakulás „szolgálatába” tudta állítani a pesti forradalmi erők mozgalmait. Nem véletlen, hogy perében legsúlyosabb vádpontként miniszterelnöki tevékenységéhez kötődően a hadseregszervezésben betöltött kezdeményező, majd egyértelműen vezető szerepe, továbbá a birodalmi érdekekkel szembemenő önálló külpolitika folytatása szerepelt.

1848 januárjában tartóztatták le a császári hatóságok. Hosszan húzódó hadbírósági pere augusztus 30-án zárult halálos ítélettel, amelynek végrehajtását Haynau október 6-ra rendelte el.

Gróf Batthyány Lajos (1807–1849) (Forrás: Az 1848–1849-i magyar szabadságharcz vértanuinak emlékkönyve. Pest, 1873. reprint kiadás: MA Könyvkiadó Bt., Budapest, 1991.)

Csány László (1790–1849) a keszthelyi választókerület képviselője
„Nem szerénytelenség, hanem öntudat az, mi velem mondatja, hogy életemnek legfőbb törekvése honunk boldogítása volt, de számot vetvén magammal, erőmhöz mérve tűztem ki a pályát, melyen azt eszközölni igyekeztem. […] A helyet, melyet a végzés számomra kijelölt, szilárd akarattal törekedtem minden jutalom és haszonkeresés nélkül betölteni” – e szavakkal jellemezte reformkori pályafutását Csány László, aki az 1840-es években, Zala vármegyében Deák Ferenc mellett volt az ellenzéki mozgalom vezére, a védegyleti mozgalom harcosa.

1847-től az Ellenzéki Kör tagja volt, 1848. március 15-én részese lett a pesti forradalomnak. 1848 nyarától királyi biztosként a Dél-Dunántúlon szervezte a Jellasiccsal szembeni védelmet, majd a feldunai hadsereg mellé rendelt teljhatalmú országos biztos lett. 1849. január végétől Erdély főkormánybiztosa, majd a Szemere-kormány közlekedés- és közmunkaügyi minisztere. Világosnál Görgei csapataihoz csatlakozva esett fogságba, s szeptemberben Pesten állították hadbíróság elé. Október 10-én az Újépület előtt végezték ki.

Csány László (1790–1849) (Forrás: Az 1848–1849-i magyar szabadságharcz vértanuinak emlékkönyve. Pest, 1873. (reprint kiadás: MA Könyvkiadó Bt., Budapest, 1991.)

Báró Perényi Zsigmond (1783–1849) a felsőház másodelnöke
Báró Perényi Zsigmond vagyonos nagybirtokosként az országgyűlési sérelmi ellenzék tagja volt Bereg vármegye diétai követeként. A reformországgyűlésben a főrendi reformerek egyik legtevékenyebb tagjaként ismerték. Ugocsa vármegye főispánja, elismert tudású közigazgatási szakember és bíró volt.

1848 nyarától az országgyűlés felsőházának másodelnöke volt, szeptember végétől folyamatosan vezette annak üléseit. 1849. október 3-tól a Felsőház az ideiglenes kormány szerepét ellátó Országos Honvédelmi Bizottmányba delegálta. 1849 nyarától a legfőbb igazságszolgáltatási fórum, a Hétszemélyes Tábla elnöke volt. Világosnál esett fogságba, Pesten hadbírósági per során ítélték halálra. 1849. október 24-én végezték ki.


Báró Perényi Zsigmond (1783–1849) (Forrás: Az 1848–1849-i magyar szabadságharcz vértanuinak emlékkönyve. Pest, 1873. (reprint kiadás: MA Könyvkiadó Bt., Budapest, 1991.)

Báró Jeszenák János (1800–1849) a felsőház tagja
Báró Jeszenák János vagyonos nagybirtokosként a reformországgyűléseken Széchenyi baráti köréhez tartozott, majd a felsőtábla főrendi ellenzékéhez csatlakozott.

Elsősorban a szólásszabadság és a közteherviselés érdekében tevékenykedett. 1848-ban Nyitra vármegye főispánja lett, majd kormánybiztosként Lipótvár magyar oldalon való megtartásában és a komáromi erőd ellátásában jeleskedett. 1849. április végétől Nyitra és Pozsony vármegyék kormánybiztosaként a közigazgatás újjászervezését és a terület erőforrásainak a honvédelem érdekében történő mozgósítását látta el. Világosnál esett fogságba, majd pesti hadbírósági pere nyomán Csány Lászlóval együtt végezték ki 1849. október 10-én. A csehszlovákiai magyarság mártír politikusának, gróf Esterházy Jánosnak a dédapja.

Báró Jeszenák János (1800–1849) (Forrás: Az 1848–1849-i magyar szabadságharcz vértanuinak emlékkönyve. Pest, 1873. (reprint kiadás: MA Könyvkiadó Bt., Budapest, 1991.)

Szacsvay Imre (1818–1849) Nagyvárad képviselője, a képviselőház jegyzője
Szacsvay Imre vagyontalan kisnemesi család sarja volt, a bihari szabadelvű ellenzék tagjaként kapcsolódott be a politikába. Jegyzői tevékenységének részeként került a debreceni országgyűlés talán legnagyobb horderejű döntésének előkészítői közé, ami történelmi alakjaink körébe emelte.

Szacsvay az első népképviseleti országgyűlés legfiatalabb mártírja. Széleskörűen ismert szállóige hozzá kapcsolódóan, hogy „csak egy tollvonás volt a bűne” – fogalmazta meg a költő –, azaz vétke a Habsburg-ház trónfosztását és az ország önállóságát kimondó Függetlenségi Nyilatkozat aláírása volt. Ezzel ellentétben Szacsvay nemcsak jegyzői feladatának részeként hitelesítette aláírásával a történelmi jelentőséggel bíró okmányt, de annak megszerkesztésében, tartalmi kialakításában is komoly részt vállalt. Az országgyűlés által erre a feladatra választott bizottságban Kossuth Lajos mellett messze a legaktívabb tag volt.

A bujdosó képviselőt Biharban fogták el, Pestre szállították, és hadbírósági perben ítélték halálra. A Függetlenségi nyilatkozatot szintén aláíró Perényivel együtt végezték ki 1849. október 24-én.

Szacsvay Imre (1818–1849) (Forrás: Az 1848–1849-i magyar szabadságharcz vértanuinak emlékkönyve. Pest, 1873. (reprint kiadás: MA Könyvkiadó Bt., Budapest, 1991.)


Feltöltve - 2019-10-07 04:33:00.
Kategória: HÍREK, ESEMÉNYEK